Elgondolkodtam itt, a távolban, angolhonban.

Mi történne, ha egy mesebeli tündér a varázspálcájával egy legyintéssel olyan országot varázsolna Magyarországból, ami emberhez méltó, ahol lehet boldognak, elégedettnek lenni, ahol lehet boldogulni, ahol bárki szívesen élne, ahonnan senki sem kívánkozna el?

Attól tartok, ebben az esetben rengetegen búskomorságba esnének.

A panaszkodás a magyar lélek éltetője. Szeretünk szenvedni, szeretünk ezzel dicsekedni, és nem szeretnénk ezt a szenvedést megszüntetni, hiszen nem tudnánk mit kezdeni a ránk zuhanó jó érzésekkel.

Valószínűleg egy teljesen flottul működő országban is mindenki megtalálná a maga szenvedni- és panaszkodni valóját, vagy ha nem, hát kreálna magának erre ürügyet. A lényeg: lehessen sírni vég nélkül, ugyanis az ingyen van, egy szalmaszálat sem kell keresztbe tenni érte.

A magyarok siratják a történelmüket (minek? maguk csinálták maguknak saját döntésekkel; le kell zárni, tovább kell lépni, esetleg tanulni belőle), panaszkodnak a jelenlegi belpolitikai helyzet miatt (mindenki azt eszegeti, amit magának főzött; voltak, akik ezt akarták, akik meg nem, azok meg hagyták/hagyják, hogy ez legyen), siratják a saját személyes sorsukat (baromság, mindenkinek saját kezében van a sorsa, nem nyavalyogni, hanem tenni kell), most meg újabban divat lett siratni a külföldre vándoroltakat, felhasználva minket, külföldön élő magyarokat arra, hogy miattunk is csak saját magukat sajnálják és sajnáltassák. Kösz, nem kell, mi jól vagyunk. A fülem sem akar a panaszkodás és önsajnálás eszközévé, ürügyévé válni. Magunk döntöttünk így, tessék elfogadni, tudomásul venni.

Felmerül bennem a kérdés: ha valakinek nagyon fáj a foga és nem megy el fogorvoshoz, nem vesz be fájdalomcsillapítót, nem tesz semmit, hanem boldogan belemerül a kínba, akkor ki az oka a napokon, akár heteken át tartó szenvedésének? A szomszéd?
Ha boldogan merül bele az illető a fájdalomba, miért panaszkodik? Hiszen élvezi, amit meg élvez az ember, annak örülni szokott, nem panaszkodni miatta. Ha meg nem élvezi, akkor miért nem szünteti meg a fájdalmat? A sírástól nem fog meggyógyulni a rossz fog, azért bizony tenni kell, például elballagni a fogászatra.

Kicsit unalmas már a panaszáradat, miközben senki egy gyufaszálat sem hajlandó odébbtolni saját magáért, de még az annyira borzasztóan "sajnált", külföldre szakadt gyerekeiért sem.
Innen, távolról egyáltalán nem tűnik őszintének ez az egész. A magyar most van elemében, ezt szereti, ez kell neki, az ok a sírásra. Ilyenkor teljesedik ki, ilyenkor él igazán.

Ha annyira szar, változtassatok. Ha nem változtattok, akkor meg tök jól érzitek magatokat, ebben az esetben viszont ne sírjatok. Ennyi.