...aki most keseregsz Trump győzelmén, kicsúszott a lábad alól a talaj és fogalmad sincs, mit hoz a jövő, ezért félsz és legszívesebben elfutnál, higgadj le.
Higgadj le, mert a félelem gyűlöletet szül, te pedig éppen amiatt vagy most pácban, mert a gyűlölet győzött a hazádban. Ne tetézd.
Higgadj le, mert a harag és az indulatok egymás ellen fordítják az embereket és abból még semmi jó nem született.
Higgadj le és vedd elő a józan eszedet és a lelkiismeretedet, mert tudom, hogy ilyesmik is vannak neked.

Higgadj le, mert nem vagy egyedül!

Akár a te elnökválasztásodról beszélünk, akár a Brexit-szavazásról, valójában ugyanarról beszélünk. Olyan folyamatról, ami nem ismer országhatárokat. Röpke fél éven belül két nagyhatalom is arra szavazott, hogy szívesen látná a hazájában a gyűlöletet és a kirekesztést. Meg is lesz ennek az eredménye, ugyanis pontosan ez következik. Viszont ha azt hiszed, hogy ez kizárólag azoknak a hibája, akik erre szavaztak, tévedsz. Ez mindannyiunk hibája. Az enyém és a tiéd is.

Hibáztunk. Mi is, akiknek semmi beleszólásuk nem volt a két szavazás kimenetelébe, hiszen távol születtünk, valahol Európa keleti csücskében. Én történetesen Magyarországon.
Hibáztunk azzal, hogy megbíztunk a képmutatókban, akik a szavaikkal ugyan elfogadók, ám a tetteikben és a lelkük mélyén nem azok.
Hibáztunk, mert elhittük a "nagyhatalmaknak", hogy nekünk, kisebb országok lakóinak nincs semmi jelentőségünk. Pedig van! Nem vagyunk kevesebbek nálatok. Nem vagyunk értéktelenebbek. Még csak butábbak sem. Kisebbek és szegényebbek talán, de a pénz és a bölcsesség nem feltétlenül jár együtt, éppen most bizonyította két nagy ország is.

Tévedtünk és most megfizetjük az árát.

Te is hibáztál. Hibás az értékrended és nem változtattál rajta, hát megjelent nagyban is, olyan erővel, ami már téged is megrémít.
Azt mondod, magaddal egyenlőnek tartasz mindenki mást mindenre tekintet nélkül? Fogadjunk, hogy nem.

A szemedben én egy nulla vagyok, hiszen nem egy nagyhatalom, "csak" egy apró, kelet-európai ország polgáraként születtem. Nem ismer az egész világ, ezért szerinted értéktelen vagyok, egy érzések, értelem, lélek nélküli senki. Egy barbár. Ha hímnemű vagy, akkor szerencséd van, mert nőnemű "barbár" vagyok, így azért velem még tudnál valamit kezdeni.
Kigúnyolsz az akcentusom miatt nem gondolva arra, hogy azért értem meg a gúnyos szavaidat és azért tudsz velük megbántani, mert nem kevés időt, energiát és pénzt áldoztam arra, hogy beszéljem a nyelvedet.

Trump kirekesztő? Az hát. És te más vagy? Olyan, aki nem tesz különbséget felszínes szempontok szerint? Akinek csak az számít, hogy milyen jellemű ember az, aki előtte áll, és nem az, hogy hol született, mit dolgozik és milyen nemű? Tessék, mutasd meg, hogy más vagy, és én leszek a legelső, aki elhiszi neked.

Kiakadtál azon, hogy Trump nem tiszteli a nőket. Legyél őszinte. Te talán igen? Minden egyes utadba kerülő nőnek megadtad a tiszteletet, vagy egyiket-másikat te is tárgyként kezelted, mert úgy gondoltad, megteheted? Na ugye. Akkor mi a különbség kettőtök között?

Trump falakat akar húzni? Te is falakat húzol azzal, hogy ignorálod azokat, akiktől elnézést kellene kérned, csak éppen úgy gondolod, hogy a "senkiknek" nincsenek érzéseik, lelkük és értelmük, meg te egyébként is amerikai vagy, bármit megtehetsz.

Én vállalom az én részemet a felelősségből azért, hogy a világunk olyan hely lett, amilyen lett. Te vállalod-e a te részed? Van-e bátorságod felülvizsgálni az értékrended és félre tudod-e tenni azt a piszok nagy amerikai fensőbbrendűség-tudatodat annak érdekében, hogy melléd, mellétek tudjunk állni? Képes vagy-e túllépni a gőgödön, hogy egy csapatot alkothassunk? Hiszen ugyanazt akarjuk: élhető hellyé tenni a világunkat.

Mi Kelet-Európában már végigéltünk néhány cirkuszt, baromira edzettek és tapasztaltak vagyunk, megerősödtünk lelkileg. Nem éltünk olyan jómódban és védettségben, mint ti, vagy a britek. Amit ti most fogtok megismerni, a bizonytalanságot, azt, hogy nem tudjátok mit hoz a holnap, abban mi benne élünk évek óta, nap mint nap. Megedződtünk. Ezért nem roppanunk már össze, amikor ti csináltok cirkuszokat. Ezért tudjuk ránézésre megmondani, ki a képmutató és ki az, aki egyszerűen csak eltévedt, de alapjában véve jó és gondolkodó ember, mint te. Akit érdemes megszólítani.

Legyen vér a pucátokban, kedves amerikai barátom, elfogadni a mi tapasztalatainkat, a mi gondolatainkat, a mi erőnket és támaszkodni ránk. Nem, nem a politikáról beszélek, nem vagyok politikus. Emberi dolgokról beszélek. Pozitív változásokról beszélek. Értékrend-váltásról beszélek.

Te most fogod megtapasztalni azt, amiben én felnőttem és amiben ma is élnék, ha az országomban laknék. 
Az például, hogy a nők másodrendűek és gyakorlatilag csak egyvalamire valók, nálunk sokak számára elfogadott tény. Nálatok is az már, ahogy nézem, erre van az amerikaiaknak is igényük, és ennek lesznek látható jelei is nemsokára.
Nekem volt erőm legyőzni a másodrendűségemet, egyetemet végezni, férfizenekarokban egy szem nőként zenélni, egy nyomozócsapatban egy szem nőként helytállni. Írtam cikkeket ide-oda, pár novellát, képes voltam hatni másokra. Megharcoltam és megdolgoztam azért, hogy egyenrangú legyek egy férficentrikus országban, hogy elismerjenek, hogy tiszteljenek, hogy ne csak annyit lássanak belőlem, hogy karcsú a derekam és jó fenekem van.

Te vagy-e annyira bátor, hogy elfogadd egy kelet-európai tapasztalatait félretéve minden mást, és csak az embert és a szándékait nézni? Vagy-e annyira erős, hogy felülvizsgáld a saját előítéleteidet és végre olyannak lásd a világot és benne az embereket, amilyenek valójában? Van-e bátorságod szembenézni a valósággal? Van-e bátorságod barátnak tekinteni azokat az embereket, akik csak azért nem a barátaid, mert eddig nem tekintetted őket magaddal egyenrangúnak?

Ez a világ soha többé nem lesz ugyanaz, valami végképp eltörött. Viszont, ha már úgyis változik, akkor adj ennek a változásnak értelmet. Lásd azt, ami van, és ne azt, amit kényelmes látni. Ne csapd be magad tovább. Csakis így tudsz tenni valamit az országodért, a világért és magadért, mert ezek szerint eddig nem tudtál: nézd csak, ki lesz az elnököd.

Ha képes vagy erre, akkor itt a kezem, fogd meg és másszunk ki együtt ebből a csávából. Segítek. Adok az erőmből. Megosztom veled a tapasztalataimat. Megosztom veled a gondolataimat. Nem kell, hogy vezess, sosem kellett. Az kell, hogy partner legyél, egyenrangú fél. Együtt rontottuk el, hozzuk helyre együtt. Ez a világ legalább annyira az enyém is, mint a tiéd, egymás nélkül nem tudunk rajta változtatni. Bizony, te sem tudsz nélkülem. Dobd el a nagy amerikai egódat és lásd meg, hogy nem vagy egyedül.
Tegyük félre az országhatárokat, hiszen ha a rasszizmus, a xenofóbia, a mizogínia nem ismeri, akkor minket sem szabad ilyen apróságoknak akadályoznia.

Egy biztos. Amíg saját magunkból nem öljük ki az előítéleteket, amíg annak csak egy szikrája is létezik bennünk, addig hiába érvelünk, kiabálunk. Addig az a szikra az egész világ előítéletességét növeli. Amíg legyintesz egy mondatra, mert nem amerikai, angol, vagy francia mondta, "csak" egy román, lengyel, vagy magyar, amíg azért nem veszel valakit komolyan, mert nem amerikai, angol, francia, vagy mert éppen nem férfi, hanem "csak" egy román, lengyel, vagy magyar, esetleg éppen nő, addig te is az előítéletességet táplálod.

A mi egyéni felelősségünk a saját viszonyulásunk megváltoztatása. Az, hogy tisztább és jobb emberek legyünk, akiknek nem a külsőségek számítanak, hanem a valódi emberi értékek. Azok, amik kezdenek kiveszni ebből a világból, és amiknek az eltűnése miatt te magad is keseregsz. Hát állítsd meg ezt a folyamatot. Először nézz magadba és változtass, és ha ezt sokan megteszik veled együtt, akkor lesznek ennek látható jelei a világban is hamarosan.

Most nem színházra van szükség, nem tartalom nélküli, üres szavakra, nem szerepek eljátszására. Őszinteségre van szükség magunkhoz és egymáshoz is. A szavak és tettek harmóniájára. 
Rád van szükség, barátom. Arra az emberre, aki a maszkod mögött valójában vagy.